Hideg volt. A kabátomon kívül csak az a gondolat melegített, hogy pár óra múlva már otthon leszek, látom a családomat, játszhatok a testvéreimmel, dédimamámnak mesélhetek és nem utolsó sorban - boldoggá tehetek valakit.
Lementem a pinceterembe és a bús csendből kiemeltem egy kék vedret. Nehéz volt, de nem tettem le. Elindultam vele és csomagaimmal a buszmegállóba. Fájt. Minden egyes lépéssel éreztem, hogy a kezem hasad el a fájdalomtól, a súly folyamatosan húzott. A főtéri buszmegállóhoz közel voltam, amikor letettem a vedret és kezemre néztem... igen, dúrva piros jelekkel volt tele, az egész tenyerem fájt már, de tovább mentem. A buszon könnyű dolgom volt, de utána jött a neheze-át kellett gyalogolni azon a hídon, amely ahhoz a buszhoz vezetett, amely engem hazahozott. Nagyon nehéz volt. A többkilós csomagjaim mellett ott volt az a veder is és nem könnyítette meg dolgomat. Fájdalom töltött el, de nem éreztem megbánást. Hosszú kínlódás után megérkeztem és felültem a buszra. A veder mindvégig a lábaim alatt volt, mellettem utazott, csak néha-néha dobtam rá egy tekintetet.

      Későn érkeztem haza, nagyon fáradt voltam. Másnap reggel egy gondolat ébresztett, mint dédi rossz és kopott csergőórája: át kell vinni a kék vedret a címzettnek. A címzett a szomszédnéni. Egyedül él és nagyon szegény. Nem a mi felekezetünkhöz tartozik, ami szerintem nem is lényeges, mert Isten előtt a hitben mind egyek vagyunk. Hála az Úrnak, nálunk nincsenek ilyen helyzetben élő emberek. Mire célzok ezzel a mondattal? Rögződött bennem egy kép az elmúlt télről, ami egy életre jelet hagyott bennem. Online órán voltam, amikor arra figyeltem fel, hogy kerítéséből vág vát, hogy tűzre tudjon tenni. Kiskorom óta ismerem és gyakran jött át pénzt kérni. Amikor átmentem hozzá a kék vederrel körbenéztem az udvaron és sok emlék jutott eszembe. Olyan emlékek, amelyek hozzá kötnek. Jelenthet ennyit egy szomszéd? Megmutattam neki a vedret és szeretettel fogadta, de még nem tudta mi van benne. Mesélt nekem gyerekkoráról, szüleiről és pár percig úgy éreztem, hogy fontos vagyok neki. Majd jött a tetőpont. Elmondtam neki, hogy mi található abban a nehéz, kék vederben. Először láttam őt sírni, megölelt és mepuszilt, majd bevallotta, hogy ez a legszebb ajándék, amit kapott.

      Ebből az eseményből megtanultam, hogy ami nekem teher, súly, nehézség, akár fölösleg, az másnak fontos, sőt szükséges. Tapasztaltam, hogy adni valakinek, felajánlani jobb, mint kapni valakitől és elfogadni valamit. Gombkötő Mónika-Rozália X. A oszt.

A Kárpát-medencei Református Oktatási Alap célja, hogy testvéri közösségvállalással segítse a nehezebb helyzetben lévő, nem az anyaország területén működő oktatási intézmények működését és fejlesztését, valamint egyszeri pénzügyi támogatást nyújtson új magyar református intézmények indításához.

A Kárpát-medencei református intézményeink tanulói,  az elmúlt esztendőkben, a testvéri összetartozás és felelősség szép példáját adták az adománygyűjtésben! 
Szeretnénk így megélni a testvéri összetartozás jó érzését, az egymáson segítés bennünket is meggazdagító voltát. 

Szeretethíd - Kárpát-medencei református önkéntes napok

A Szeretethíd olyan segítségnyújtó akció, mely mindenkit vár, legyen akár idős, akár fiatal, egészséges vagy éppen fogyatékkal élő testvérünk határon innen vagy túlról. Célunk, hogy közösen tegyünk egymásért, a helyi és gyülekezeti közösségeinkért, és a teremtett világért. 

Mindezt vidáman, közösségben, egymást megismerve és egymásra jobban odafigyelve.

Szeretnénk megmutatni, hogy az egyház nem csak magával törődik, hanem a környezetével, másokkal is. Isten segítségét kérjük ahhoz, hogy hidat tudjunk építeni a generációk között, a segítségnyújtók és rászorulók, világ és társadalom, Isten és ember között.