A több mint négyszáz éves múltra visszatekintő Kolozsvári Református Kollégium története szorosan összefonódik a reformáció elterjedésével városunkban.
Az első magyar tannyelvű protestáns iskola 1545-ben nyílt meg az „óvári klastromban”, rektora a wittenbergi egyetemet végzett Vizaknai Gergely volt. Ebben az intézetben fel váltva tanítottak evangélikusok, reformátusok, majd unitáriusok.
1557-ben az országgyűlés kérésére Izabella királynő engedélyezte, hogy a kolozsvári dominikánusok üresen maradt zárdájában iskola működjön. Ez az első helye a reformátusok iskolájának.
A századvégi zavaros időkben megszűnt iskola Báthory Gábor idején éledt újra, amikor a fejedelem szintén az óvári romos templomot adományozta a reformátusoknak (1608). Ennek szomszédságában működött tanintézetük is.
A későbbiekben Bethlen Gábor gondoskodása nyomán kapták meg a reformátusok a Farkas utcai templommal együtt a "pápisták puszta klastromhelyét" (1622), ahol magas színvonalú iskolát, „akadémiát” akartak építtetni. Utódjának, I. Rákóczi Györgynek az idejében sikerült a templomot restaurálni, majd II. Rákóczi György megbízásából, 1651-ben Augustino Serena olasz mester tervei szerint épült föl a templom szomszédságában az első iskola. Ezt az 1655-ös tűzvész megrongálta, de ennek ellenére 1565-ban Apáczai Csere János itt tartotta meg beköszöntőjét, és az oktatás a válságos idő-szakban sem szünetelt. Ennek az iskolaépületnek a nyomait őrzi az ókollégium és a templom közötti romkert.
A 18. század második felére a kollégium romlásnak indult épülete nem felelt meg a növekvő igényeknek. Ezért indíttatja el az Egyházi Főtanács 1781-ben Josef Leder építész irányításával egy új épület építését. Túljutva az anyagi nehézségeken és az 1798-as tűzvész okozta károkon, a magyar társadalom áldozatkészségének köszönhetően 1801-re elkészült a későbbiekben ókollégiumnak nevezett épület. Leder szerencsésen ötvözte benne a református egyház puritán igényeit, saját, a lehiggadó késő barokktól a klasszicizmus felé hajló stílusával. Ezt tükrözi a késő barokkra jellemző füles ablakokkal tagolt homlokzat, a félköríves záródású kapu és a tető ferde síkjából kiemelkedő óratorony. A belső udvaron ión fejezetes oszloppárok tartják az ún. cipóosztóerkélyt; ezt a teret is óratorony zárja le.
Az új épületben folyó munka színvonalát emelte az adományokkal bővülő, célszerű helyiségbe költöztetett könyvtár, a megszülető fizikai szertár és múzeum.
A 19-20. század fordulóján újabb épületekkel bővült a kollégium. 1900-ban felépült a görög tornatermek hangulatát idéző tornaterem, majd 1902-ben átadták a Petőfi utcára néző új, korszerű iskolaépületet. Az ókollégiumban maradt az imaház, a nagykönyvtár, az elemi iskola és a bentlakás.
A 20. század világháborúinak szomorú következményei voltak az iskola történetében. A Trianon utáni földtörvény nyomán az iskola elveszítette birtokainak nagy részét, ha-marosan pedig bevezették a román nyelvű érettségit.
A kommunista diktatúra államosította az egyházi iskolákat, így a kollégiumot is (1948). Utódiskolájában a magyar tannyelvű oktatás lassan elsorvadt, majd megszűnt.
Az 1989-es politikai változások nyomán lehetővé vált 1990-ben a Református Kollégium újraindítása, majd nehéz küzdelmek után, 2002. december 20-án sikerült elfoglalni jogos tulajdonának egy részét, az ókollégiumot.
