Pop Levente
Komando
poplevente@yahoo.com |
2006 November 14 – 08:54
|
|
|
Tisztelt igazgató úr, kedves tanárok!Mind készülõdtem levelet írni, de eddig nem sikerült. Ha hiszik, ha nem szombaton múlt egy hónapja, hogy komandón vagyok. Meg kell mondjam, hogy érdekes hónap volt. Azt hiszem, hogy amikor tizenkettedik osztály után, azt mondták, hogy kilépünk a nagy betûs életbe, hát én szerintem nekem az nagy betûs élet komandón kezdõdött el, és tulajdonképpen, most derülnek ki azok a dolgok, hogy hasznos volt-e a 4 év kollégium., és persze a több év is.
Nem volt egyáltalán könnyû a kezdet, hiszen más volt, mint amilyen szokott lenni, ilyenkor. A parókia rossz állapotban, az emberek sem tudták, hogy tulajdonképpen most mi is történik. Na de aztán lassan kialakultak a dolgok. Amikor az ember mély vízbe ugrik, úgy látszik, hogy jó, vagy egészséges, ha teljesen elmerül, hiszen ilyen volt az én helyzetem. Az átadás napján tudtam meg, hogy 2 nap múlva kell temessek, és nem is könnyû temetés, hiszen egy 7 éves kislányról volt szó(…)Úgyhogy még ki sem voltam teljesen pakolva és meg volt életem elsõ temetése, talán a lelkipásztori munka legnehezebb része. Alig múlt el az egyik, jött a második (…) 3 hét alatt 3 temetés. (…)Lassan kezdtem megismerni az embereket, és szerencsére van egy pár nagyon segítõkész ember, akiknek köszönhetõen, most már a lakás is kezd kinézni valahogy, valamint a fát is felvágtuk, ma reggel. Hát igen tömbház lakásban lakom, de azért fával tüzelek, úgyhogy már bele is jöttem a favágásba. Meg aztán egy kis fizikai munka nem is árt(…)Más mint Kolozsvárt, de kezdem megszokni, és ahogy ismerek meg az embereket, kezdem meg is szeretni. Ugyanakkor vallást is tanítók az iskolába, ami persze ismét új számomra, hiszen olyan korosztállyal dolgozok, akikkel korábban nem sokat foglalkoztam. Szerencsére nagyon jó tanári kar van, a többség fiatal, és már meg is barátkoztunk. Na meg a néptánctól sem szakadtam el egészen, hiszen a fiatalokkal, már most szombaton megtartottuk az elsõ táncpróbát, a gyerekkel pedig majd hamarosan elkezdjük. Közben beiratkoztam egy néptánc tanfolyamra Sepsiszentgyörgyön, amiért majd diplomát is fogok kapni, meg így alkalmam van lemenni egy kicsit Komandóról.
Ami Komandót illeti, nagyon szép helyen fekszik, és érdekes módon nem sorolható a falvak közé. Szerintem város és falu között helyezkedek el. Ami az embereket illeti, hát egy kicsit furcsák, de miután megismernek segítõkészek (…)Ugyanakkor megszeretném köszönni ez alkalommal Tonk Márta tanárnõnek a sok mindent amit kaptam tõle, hiszen azok nélkül a ház puszta lenne, Imre Ilonkának hûtõládát, az igazgatóúrnak a képernyõt(…) Ugyanakkor megköszönöm szépen Szabolcséknak a látogatást, ami nagyon jól esett, és miután elmentek egy kicsit nehezebb volt, mert sokat hoztak magukkal a régi életembõl, de ma amikor már nekifogtunk felvágni a fát, akkor már ráébredtem, hogy nekem most már itt van a helyem, és nem is véletlenül kerültem ide, és ezt mások is így gondolják a faluból, mi segít abban, hogy önbizalmam megmaradjon, és erõt adjon az elkövetkezõ hónapokra, évekre. Kolozsvár, a kollégium is hiányzik, és fog is hiányozni, na meg persze anyumék, a családi ház, a néptánccsoport, úgy a zurboló, mint a kollégiumi, de jól esik az, mikor hol Imola, hol édesanyámék azt mondják, hogy üdvözölnek az ismerõsök, és így akkor tudom, hogy gondolnak rám, akárcsak én is rájuk.
Egy hónap telt el, de eddig még nem volt olyan nap, mikor unatkoztam volna, amikor ne lett volna mit csináljak, és ennek örvendek, és remélem ez így meg is marad, mert így sokkal könnyebb. Kezdek belejönni a munkába, de azért még van mit tanuljak. Ha véletlenül el akarnak menekülni egy kicsit Kolozsvárról, valahova ahol esetleg közelebb vannak Istenhez (), szívesen látok bárkit vendégül, hiszen olyankor megtelik a parókia élettel. További jó munkát kívánok, és üdvözök mindenkit, és köszönök szépen ismét mindent.
Szeretettel Levente
|
|
|